Amikor diákként „szakmát” kellett választani, azt választottam, ami aktuálisan leginkább érdekelt: az ókori irodalmat és nyelvészetet. Ebben találtam meg az emberi lélek kifürkészhetetlen mélységét, és a tiszta bölcsességet, amelynek bármilyen élethelyzetre van pár jó szava, megoldása.

Később mentálhigiénés szakemberré váltam, amit sok éves missziós munka kísért és előzött meg. Leggyakrabban krízisek közepén fordultak hozzám emberek, akiket sikerült kikísérnem gödreikből. Önismereti utam során feltettem a kérdést: kiknek tudok/szeretnék én végső soron segíteni? Hiszen mindenkinek nem tudunk segíteni.
„Mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem „másféle”, ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló.”
(Márai Sándor)
Vannak nehézségek, amelyekkel egyedül nem bírunk el. Van, hogy elárasztanak az érzelmek, gondolkodásunk beszűkül, és szükségünk lesz valakire, aki segít tisztán látni. A mentálhigiénés segítő beszélgetés során segítek hozzáférni meglévő, saját erőforrásaidhoz, hogy meg tudj küzdeni az aktuális helyzeteddel.

Szívügyem a lélek igazságának kihangosítása. Belül tudod, hogy mi a nem jó, de nem mered kimondani. Ijesztő megfogalmazni, talán az sem merül fel benned, hogy igazad lehet.

Tükör leszek számodra, amelyben megláthatod saját érzéseidet, amelyek talán egyelőre felismerhetetlenek, vagy elviselhetetlenek. Megmutatom értékességedet, egyediségedet és pótolhatatlanságodat, ami talán nem látszik onnan, ahonnan jelenleg nézed.

Menedéket adok, mert elfogadlak úgy, ahogy vagy. Az ítéletmentes légkörben szét tud foszlani a szégyen, felszabadul a lélek, és az elfojtott érzelmek felszínre kerülnek.

Távcső is leszek, amellyel távolabbról tudod szemlélni helyzetedet, problémáidat, ezáltal könnyebben eljuthatsz a megoldáshoz. Fókuszálni segítek részterületekre, hogy együtt jobban megértsük, mi is történik.